Rain of memories

Mindenkinek megvan a maga regénye. Aki nem sajnálja a fáradságot és leül megírni történeteit, az az író. A Rain of memories egy életutat rajzol fel. Cseppben a tenger varázsa lengi át. Az emlékek, mint esőcseppek folynak le a történetek során. Szikár egyszerű mondatok szövik a történetek hálóját, szigorúan abban a kronológiában, ahogy azt a szerző megélte. Évről, évre, időről időre. Ahogy az megtörtént. A maga sallang mentes stílusával. Kordában tartja saját és az olvasó elkalandozni vágyó gondolatait. Nézzük a tényeket a maga valójában és nem tovább. Merengjünk a múlt történésein, de ne érzelegjünk fölöslegesen. Őszintesége már-már kíméletlen. Nem ismer pardont. Megható, mint az életben is vannak megható pillanatok. És tényszerű, ahogy azok az események megtörténtek. Hús vér valódi figurák kelnek éltre a maguk valójában. Hiába no ne tagadjuk az élet szakaszokból áll. Van, aki ezekre felfigyel, van, aki észre sem veszi a körülötte zajló, hullámzó folyamatokat. A szerző érzékeny precizitással lajstromozza mindennapjait. A lényeges gondolatokra figyel, a lényegtelenekre nem fektet hangsúlyt, de nem is negligálja. Bárhol belelapozunk a könyvbe, mindig izgalmas mondatokra, emlékre bukkanunk. Rain of memories. Az emlékeső csak esik, de nem vigasztalanul.