One hundred ways to kill a soul

Nárcisztikusnak a köznyelv az „önmagába szerelmes” embert nevezi. A problémakör viszont, amelyet a pszichológusok nárcisztikus személyiségzavarnak neveznek, ennél sokkal szélesebb, mélyebb, és a népesség jelentős részét érinti. Nincs általános képlete, sőt a jelenséget a pszichológiai irányzatok eltérően magyarázzák. Tény, hogy a csecsemő- és kisgyermekkorban egy sor tényező (mint például az elfogadás hiánya, a gyermek énképének, önértékelésének a sérülése, a betarthatatlan szabályok, a félelem vagy éppen egy nárcisztikus szülő) olyan pályára viheti a személyiség fejlődését, amely végül nárcisztikus zavarba torkollik. Egy ilyen ember nincsen tudatában saját torz viselkedésének. Számára az empátia, a mások iránti őszinte érdeklődés, a tolerancia, a yengédség, a bizalom vagy az intimitás fogalma mellett a legtöbb morális szabály is nehezen értelmezhető. Egy nárcisztikus semmit sem ér áldozatok nélkül. Amíg rájuk vadászik, vagy „kifelé” pózol, addig lehet elbűvölő ember – de bármikor át tud változni. Ilyenkor a bűntudatkeltéstől a lelki terrorig, a fenyegetéstől a durva bántalmazásig bármi előkerülhet az eszköztárából, amivel – saját megélése szerint – magát és a „jogait” védheti. Külön téma, hogy kik és miért esnek bele a nárcisztikus hálójába. A túl jóhiszemű emberek mellett a legtöbb áldozatot valamilyen csalétek vonzza be: olyan „érték” (szépség, gazdagság, szerelem stb.), amelyről ő (a szintén sérült önértékelése miatt) „nem is álmodhatott” korábban. Ezek ígérete – a félelemmel kiegészülve – olyan erő, amely képes akár egy életen át is egy ilyen pusztító kapcsolatban tartani valakit. Kinek ajánljuk ezt a könyvet? Potenciális áldozatoknak, hogy tanulják meg elkerülni a csapdát. Ilyen kapcsolatban élőknek, hogy ki tudjanak belőle lábalni. És mindenkinek, aki nárcisztikus vonásokat fedez fel magában, és szeretne az önismeret segítségével fejlődni. Arra mi sem számítunk, hogy a könyvet egy nárcisztikus magától megveszi – de ajándékba kaphat egyet :)